Szerző: Silvie Fouache
Cím: Have I Told You That I Love You
Fordította: Benda Boglárka
Forrás
Fordítási egybevetés
Mondtam, hogy szeretlek
-Istenem, hol van már a mentő?- nyöszörgött Peter. Nézte, ahogy Doktor Ryan és Brendan Kearney, a falu tanára próbálja feléleszteni a barátnőjét Assumpta Fitzgeraldot.
Már 3 éve élt, és dolgozott Ballykissangelben mint pap. Napjai, papként befejeződtek, de az élete Assumptával, még csak most kezdődött. Már akkor beleszeretett, amikor először meglátta, mikor behozta kocsival a városba.
Három éve próbálták elrejteni egymás elől az érzéseiket. Assumpta hozzáment régi egyetemi barátjához, Leo McGarveyhoz, hogy kiűzze Petert a fejéből, de a házasság baklövés volt az első napjától kezdve. Leo nem bírt Peter árnyékában élni, és pár hét után elment. Akkoriban Petert visszahívták Manchesterbe, az anyja halálos ágyához.
Anyja halála után nem maradt, ami Angliában tartotta volna, így Ballyk maradt az egyetlen otthona. Ez ismertette fel vele a tényt, hogy az élet túl rövid, meg kell mondja Assumptának, hogyan érez iránta. Hivatalosan senki nem tudta, mi folyik kettejük között, eddig legalábbis így gondolta, de most már fogják.
Aznap volt a jótékonysági Keleties Étel-árverés és a Fitzgerald’s zsúfolt volt. Peter nyert, mert mindenki más csalt, az ételüket egy profi szakács, Samie Chung készítette. Épp csak átvette a kupát, mikor a lámpák hirtelen kialudtak. Podraigh felajánlotta, hogy vet egy pillantást a kapcsolótáblára a pincében, de Assumpta nem hallgatott rá, és maga ment le. Pár perc múlva, a fények visszajöttek, de volt egy hangos durranás, Assumpta kiáltásától követve, és a fények újra kialudtak.
Peter rögtön tudta, hogy valami baj van. Rohant le, és követte őt Doktor Ryan, Brendan és Podraigh, hogy megtalálják őt, eszméletlenül feküdve a pince padlóján. Megpróbálta felébreszteni, szólongatta, de nem mozdult. Doktor Ryan finoman elhúzta onnan. Megnézte a pulzusát, azonnal kiáltva Niamhnak, hogy hívjon mentőt és elkezdte az újraélesztést Brendan segítségével. Peter még sosem érezte magát ilyen elveszettnek az életben. „Assumpta, ne hagyj itt!” Podraigh próbálta megnyugtatni, de nem volt könnyű dolga.
Doktor Ryan már majdnem feladta, mikor hirtelen újra lélegezni kezdett.
-Megcsinálta...! –mondta Peternek.
-Nagyon köszönöm doki! –válaszolta, még mindig könnyek között.
Peter finoman simogatta Assumpta haját, és arcát. Mindig is nagyon élettel teli lány volt, csípős válaszokkal, de ahogy a kórházi ágyon feküdt, elég sebezhetőnek tűnt.
A kezébe fogta a kezét.
-Üdvözlet újra az élők földjén! –mondta. Peter fáradtnak tűnt, és látni lehetett rajta, hogy sírt.
-Mit csinálok itt? Mi történt? –kérdezte.
-Áramütés ért. Újraélesztettek téged. Egy napig voltál eszméletlen. Podraigh megpróbált segíteni a biztosítéknál, de visszautasítottad. Meg ne próbálj ilyet tenni még egyszer, hallod? – mondta mérges hangon. – Azt hittük meg fogsz halni. Azt hittem elveszítelek. –Próbálta visszatartani a könnyeit, de nem sikerült. Megint könnyben úszott.
-Nem fogok!- mondta- De ígérd meg, hogy abbahagyod a sírást. Itt vagyok, és ha tetszik, ha nem, egész életedben itt leszek.- próbálta vigasztalni.
-Sajnálom, hogy nem mondtam el korábban, hogyan érzek. Ha megtettem volna, nem mész hozzá Leo-hoz, és ő sem bántódik meg. Szörnyű lehetett neked egész idő alatt. –mondta.
-Nekem is nehéz volt akkoriban, de neked sem volt könnyebb.
-Ha tudnád hány álmatlan éjszakám volt az elmúlt három év alatt. De most már ne többet erről. –mondta. Segített neki felülni, és egy gyönyörű gyűrűt húzott az ujjára.
-Assumpta. Jobban szeretlek, mint bármit a világon. Hozzám jössz feleségül? –kérdezte.
Először csak nézett rá csendben, majd megszólalt.
-Próbálj csak megállítani… persze Peter. Én is szeretlek, ugyanannyira.
Óvatosan karjaiba zárta, hogy ne okozzon fájdalmat. Aztán megcsókolta, először finoman, aztán mélyen, megfeledkezve körülöttük mindenről.
-Kíváncsi lennék, mit szólna a mamád, ha tudná. – mosolygott pár perccel később, fejét Peter mellkasán pihentetve.
-Pontosan tudom, mit szólna, mert elmondtam mindent neki, mielőtt meghalt. Örült nekünk. Egyedül azt kérte, hogy szedjem össze a bátorságom, és mondjam meg neked, hogy érzek, amíg képes rá, hogy megismerhessen téged.- magyarázta.
Ebben a pillanatban Doktor Ryan lépett be, és azt mondta Peternek, hogy jobb lenne, ha kimenne, mert Assumptának pihenésre van szüksége.
Jóéjt-puszit adott neki, és elment.
Doktor Ryan odahúzta a széket, és leült Assumpta ágya mellé.
-Hogy érzed magad? – kérdezte.
-Kicsit álmosan, de boldogan. Köszönöm, hogy megmentetted az életem! –mondta.
-Nagyon szerencsés lány vagy több okból is, meg kell hogy mondjam… - mondta, a gyűrűjére pislantva.
Elpirult.
-Attól tartok, hogy most már egész Wicklow megye fogja tudni, hogy elcsábítottam egy papot. De tudod mit Doki? Nem érdekel mit gondolnak az emberek, mert először életemben igazán boldog vagyok.- mondta védekezőn.
-Hogy őszinte legyek, Ballyk-ben mindenki évek óta tudja, hogy éreztek egymás iránt. Megszámolni sem tudom hányszor próbált titeket Brendan a helyes irányba terelni, anélkül, hogy észrevettétek volna. Szerintem az embereknek nincs joguk elítélni titeket. Mindketten megérdemeltek egy kis boldogságot a változatosság kedvéért. Szerintem több ember áll majd a ti oldalatokra Ballyk-ben. Persze lesz egypár kivétel, de róluk inkább ne beszéljünk.- bátorította
-Kösz, azt hiszem, sokkal jobban fogok aludni ma éjjel. –mondta mosolyogva.
-Tehát, ez a végső döntésed. –Kérdezte FrMac a következő reggel.
-Igen. Nem tudok tovább hazugságban élni. Kivételesen tudom, hogy helyesen cselekszem...-mondta Peter.
-Nos, akkor engedd meg, hogy sok szerencsét kívánjak az új életedhez. – mondta FrMac.
Petert meglepte FrMac válasza.
-Hogy hogy nem próbál meg lebeszélni róla vagy prédikálni?
Az atya hirtelen sokkal idősebbnek tűnt.
-Mikor annyi idős voltam, mint te, hasonló döntést kellett hoznom. Én a papságot választottam, de néha még mindig bánom. Keserű és másokat hibáztató ember lettem…
Emlékszel Nainsi McGuirere? – kérdezte. Peter bólintott.
- Azt próbálja mondani, hogy ő lehet, hogy a maga lánya?
-Sosem lehettem biztos benne, de igen, lehet… Nem tudtam, hogy Eileen, a mamája, terhes volt, mikor innen elment.
-De mért nem próbálta kideríteni, hogy Nancy a maga lánya e?
-Nem is tudom. Úgy gondoltam jobb úgy hagyni a dolgokat, ahogy vannak. Olyan régen történt mindez. De lehet, hogy csak túl gyáva voltam.- sóhajtott.
-Nem, dehogy. Nagyon sokáig tartott elhatározni magamat. Anyám halála és Leo távozása világított csak rá, hogy tennem kell valamit. Ha bármikor meg akarja keresni Nancyt, itt leszek, hogy segítsek.
-Köszönöm. – felelte FrMac őszintén.
A kórházban Assumpta felült, és átvette Kierant.
-Rendes családot szeretnék, mint a tiéd Niamh. Leoval sosem lett volna. Ő mindig csak magára és a karrierjére gondolt. Csak azért mentem hozzá, hogy ne gondoljak állandóan Peterre. Tudom, hogy nem szép dolog és tényleg megbántam. Ő az egyik legjobb barátom volt, és nagyon megbántottam.
-Hát, azt hiszem nem kéne sokáig húzni, hogy elmondd neki.
- Igazad van... Ideadnád a telefont?
Niamh odavitte Assumptának a telefont, és megszabadította Kierantól. Tárcsázta Leo számát. Azonnal válaszolt. Elmondta neki, hogy kórházban van, és hogy találkozni szeretne vele
-Egyenesen idejön. –mondta mikor letette. Aggodalom látszott az arcán.
-Kéred még Kierant? –kérdezte Niamh, hogy felvidítsa.
-Igen, légyszi! –mosolygott. Karjaiba vette a gyereket, és magához ölelte.
Pár órával később ajtónyitás ébresztette fel. Azt gondolta Leo az, de valójában Ambrose volt, egyenruhában.
-Ha Niamhot keresed, már réges-rég hazament! –mondta Assumpta.
-Szolgálatból vagyok itt. Attól tartok van egy rossz hírem számodra. –halálosan komolyan nézett.
Hirtelen rosszul lett.
-Valami történt Peterrel?
-Nem, Peter jól van. Leo az. Balesete volt. Glenmalurenál megtalálták az összetört kocsiját. Valószínűleg meglepte egy birka, és lerántotta a kocsit az útról a völgybe. Azonnal meghalt.
Könnyekben tört ki.
-Istenem, mit tettem? Nem kellett volna megkérnem, hogy jöjjön ide. Csak magamra gondoltam. Mindig csak magamra gondolok. Annyi embert megsértettem már. Nem kellett volna hozzámennem. Én…
-Assumpta, nyugodj meg. Nem a te hibád! Senki nem hibás. Tudom, hogy kegyetlenül hangzik, de balesetek történnek. – mondta Ambrose. – Te is majdnem belehaltál, emlékszel?
KÉT ÉVVEL KÉSŐBB
-Tudod Niamh, két és fél évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy itt fogok feküdni. –mondta Assumpta újszülött lányára nézve a karjaiban.
-Hát nem egy kis csoda?
-Igen, a dolgok valóban megváltoztak az elmúlt két év alatt, igaz? –mondta Niamh – Hannah tényleg gyönyörű.
Peter lépett a szobába.
-Szia Niamh, próbál rábeszélni, egy újabb gyerkőcre?- kötekedett, amíg Assumpta ágyához ért és megpuszilta őt és a lányát.
- És mi a baj azzal? – kérdezte Assumpta mosolyogva.
-Én most megyek haza. Itt hagylak titeket. – mondta Niamh és felkelt a székéből.
-Nem kell még menned… -mondta Peter.
-Dehogynem. Fel kell vennem Kierant az óvodából. Már így is kések. Holnap visszajövök Kierannal. Alig várja, hogy találkozzon az új játszótársával. Sziasztok. –mondta Niamh kifelé menet.
-Szia, és pusziljuk Ambroset és Kierant! –szóltak még utána.
Peter leült Assumpta ágya mellé. Megölelte, és megcsókolta újra.
- Hogy érzed magad a reggeli események után? – kérdezte, finoman simogatva Hannah arcát.
-Nagyon fáradtan. Sok szép pillanatunk volt mióta együtt vagyunk, de kétségtelenül ez a legboldogabb napja az életemnek. Rosszabbra számítottam. –mondta. –Olyan rég vártam már erre.
-Ahogy én is. –mondta. – Nagyon szeretlek. –egy hosszú pillanatig néztek egymás szemébe, aztán megcsókolta.
Hirtelen Hannah felsírt, mintha azt akarná mondani: -Hé én is itt vagyok!
-Gyerünk Hannah, csitt...! Téged is nagyon szeretünk mindketten. –mondta Peter, ahogy Assumpta odaadta neki Hannah-t. Járkált vele a szobában, ringatta, és buta dalocskákat énekelt neki. Azonnal elhallgatott.
Assumpta meghatódott.
-Látod, megmondtam, hogy tehetséges vagy.
VÉGE
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
