Forrás
Szerző: Heather Morey
Fordította: Benda Boglárka
Fordítási összevetés
 
Alternative end to 'I Know When I'm Not Wanted'
 
 
Peter nagy levegőt vett, és belépett a Fitzgerald’sba, remélve, hogy Niamh 
tévedett… hogy ő is csak képzelte Leo Saabját a ház előtt, és Assumpta bent 
lesz, egyedül, egy mosollyal, és egy csípős megjegyzéssel…
Ehelyett Niamh, Siobhan, Brendan és Podraigh, egy viruló Leo és egy 
mosolygó Assumpta fogadta, aki még gyönyörűbb volt, mint mikor utoljára 
látta.
 
-Szia Assumpta.- a mosoly az arcán olyan eröltetett volt, hogy visszavett 
egy kicsit és lesütötte a szemét, de olyan udvariatlannak érezte magát, hogy 
visszanézett.
-És Leo… Hello… - Ilyennek emlékezett rá? Ezt gyakorolta egész délután? 
Jobbnak látta úgy tenni, mintha nem tudna semmiről.
 -Összeházasodtak, atya. - Siobhan a párra mutatott, és a mondata eltalálta 
Petert, mint egy életlen kés. Visszaragasztotta a mosolyt az arcára, és 
próbálta a legjobban eljátszani a boldog meglepetést. Kétségbeesetten 
kereste a szavakat,de az elméje üres volt.
 -…házasok? Ti ketten? – Valamit kellett volna még… tudja, de mit?
„Valami normálisat. Találj ki valami normálisat az Isten szerelmére!” 
kiáltott magára.
 -Nos, ez nagyszerű. Jól tettétek, mindkettőtök…- kijöttek a szavak, és 
imádkozott, hogy őszintének tűnjenek.
Előrelépett, hogy megrázza Leo kezét, de olyan ügyetlenül tette, hogy 
majdnem elvesztette a egyensúlyát…
Zavart csend.
 
Peter Niamh mosolyát meggyőzőbbnek találta a sajátjánál. Feltehetőleg 
kitalálta a gondolatait egy bizonyos fokig, ahogy a szeme sarkából látta őt.
-A tanácsa működött atya… végül is.- Leo szavai megforgatták a kést, 
méllyebbre döfve Peter szívében.
 Próbált mosolyogni… kimentette magát közösségi teendőkre hivatkozva, és 
hagyta őket ünnepelni a pezsgőjükkel, és a nevetésükkel. A ang, ami megadta 
a kegyelemdöfést Peter sebzett szívének.
Mit tett, hogy ezt édemelte?
 
„-Ez is egy próba?-” kérdezte magától, ahogy visszament a házához, és 
beszállt a kocsiba. Szerencsére Podraigh megígérte, hogy megjavítja… nem 
akart egész nap a háza előtt lenni, hogy megcsinálja maga.
A killdargani útra kanyarodott, az ablaka lehúzva hűtötte az arcát, de a 
gondolatait nem…
 Ezt tartogatta számára az élet? Szolgálni a közösséget, beleértve a nőt akit 
jobban szeret az életénél, de sosem lehet az övé? Most már tudja, oh igen, 
felfogta. „Túl késő…” milyen kegyetlen szavak.
Leo ragyogó arca rögzült a gondolataiban.
 
Peter megállította az autót, még le sem állította a motort, mikor 
észrevette a szobrot, ahol egyszer Assumptával beszélgettek, úgy 3-400 
méterrel előbbre jobbra.
Kiszállt a kocsiból, és felsétált a grottóhoz… Megállt előtte, nézte a 
szobrot, bámulta mélyen az önsajnálatban és aggodalomban.
 Úgy elveszett a gondolataiban, hogy nem is hallotta, ahogy a kék Renault 
furgon megáll félig az úton. 
Peter ebben a transz-állapotban volt, míg Assumpta meg nem szólalt.
-Peter.
 Megfordult. Riadtan. Megalázottan, hogy valaki könnyek között látja, és 
elborzadva, hogy ez a valaki Assumpta.
Választ keresett. Assumptának nem volt szüksége rá, hiszen érzelmei fiús arcára 
voltak írva.
 A következő mondata lassan indult, elég kínosan…
-Még nem is tudtunk beszélgetni mióta visszajöttem..
Peter elfordult, és az útra meredt.
-Milyen volt az utad? – Félig visszafordult felé egy félmosollyal… kicsit 
megnyugodott. –Elfelejtettem megkérdezni…
-Jó volt. – mondta.
-Peter…- kezdte sóhajtva, de a szavak kiszaladtak a száján.
-Leo elment, és nem jön vissza.
Meredten nézett rá.
-Micsoda?
Tekintetük találkozott, és folytatta.
-Van valaki más.. Ö házas. Hónapok óta tart, de csak akkor mondta el nekem, 
amikor már összeházasodtunk…
 Próbálta világosabban is elmagyarázni. –Kevesebb mint egy óra Ballykben, és 
ő már le is lépett.
Mosolya elhalványult, és újra elkomolyodott.
Peter teljesen összezavarodva nézett rá.
 -Tudod, azt hittem, le tudom élni vele az életem. Talán meg tudom tanulni 
szeretni, mint rég. De most már biztos vagyok benne, hogy nem akarom, 
tudva, hogy te itt vagy, de soha nem lehetünk együtt.
 Megremegett a szája, és észrevette, hogy már a szeme is könnyes.
-Elmegyek Ballyk-ből Peter… örökre. Tudom, hogy nem érzel úgy mint én, ezt 
elmondtad világosan, mikor legutóbb találkoztunk. De el kellett mondanom, 
hogy érzek… el kellett mondanom, mennyire szeretlek.
 Visszafojtotta a zokogását, és hirtelen megfordult, hogy otthagyja.
Mikor félúton volt a kocsihoz, Peter elkapta.
-Assumpta… - megfogta a karját, és szembefordította.
 Lassan, meggondoltan vette le a gallérját. A szemébe nézett, és most első 
alkalommal Assumpta hagyta, hogy a szemében lássa a szerelmet.
-Soha többet nem fogom viselni…
 -Érted, amit mondok? Szeretlek… Veled akarok élni… örökre.
Térdre ereszkedett és komolyan nézett rá.
 -Hozzám jössz?
Assumpta teljesen elvesztete a nyugalmát, és a könnyek előtörtek a 
szeméből, ahogy bólintott…
 Peter felállt, és a karjaiba zárta, magához ölelve. Assumpta a vállához 
rejtette a fejét… a hangja halk volt.
-Szeretlek Peter.
Peter mosolygott, és megcsókolta a homlokát.
-Én is szeretlek, és ezen semmi sem változtathat…
 
VÉGE